Kim Cattrall: Miért is vagyok büszke liverpooli?

2010-04-01

A Szex és New York sztárja, Kim Cattrall az ECHO riporterével, Tina Miles-zal beszélget Liverpool iránti szeretetéről, Willy Russell írónak tett ajánlatáról, és arról, mennyire más lenne az élete, ha itt maradt volna. Csak úgy, mint a hiper magabiztos Samantha Jones a Szex és New Yorkban, a színésznő, Kim Cattrall is mindig talál magának pasit. De egyetlen egyszer csábító ereje cserbenhagyta – mikor a liverpooli darabíró Willy Russell visszautasította. A Mossley Hill-i születésű Kim, akinek szülei mindketten a városból származnak, elárulta:
“Nagyon szerettem volna egy darabban játszani Liverpoolban. Megkerestem Willy Russellt pár évvel ezelőtt, mert az Educating Rita egy új változatát szerettem volna megcsinálni. Az ötlet az volt, hogy a főszereplő egy, negyvenes éveiben járó, dolgozó nő legyen, egy nő saját magáról alkotott képe, és a különféle lehetőségei. Most, hogy a gyerekei felnőttek, esélye van arra, hogy megváltoztassa az életét. Úgy gondoltam, érdekes fordulat lenne, ha ezt úgy valósítaná meg, hogy továbbképzi magát. De Willy azt mondta, ez a szerep egy húszas éveiben járó színésznőnek lett megírva, és én ezt tiszteletben tartottam. Szerettem volna visszajönni Liverpoolba dolgozni, 2008-ban. Nagyon jó élmény lett volna. De tervezek egy látogatást, mert nagyon izgalmas és fontos év ez.”
Mióta a Szex és New York főszereplői újra reflektorfénybe kerültek a mozifilm miatt, folytonos premierek, fotózások és csillogó események forgataga a Golden Globe-díjas színésznő élete. Zsúfolt beosztása ellenére az 52 éves színésznő korán felkelt, hogy interjút adjon nekünk, még mielőtt egy újabb programokkal teli munkanapját megkezdi New Yorkban. Ma egy rendezővel találkozik, akivel egy kanadai rajzfilm, a Producing Parker egyik figurájának, Dee-nek szinkronizálásáról tárgyal majd. De nem csak a színészkedés miatt tervezi Kim, hogy Liverpoolba utazik.
“Sok családtagom még mindig Liverpoolban, és Wirral-ban él. Tavaly a nénikéimet látogattam meg Liverpoolban. Hilary nénit, aki már a hatvanas éveiben jár, és Aigburth-ben lakik, és Dolly nénit, aki Wirral-ban él, ahol unokatestvéreim is vannak.”
Kim családja Liverpoolból Kanadába költözött, mikor ő még csak 3 hónapos volt.
“Nagyon sokszor gondolkodtam már rajta, vajon milyen lett volna az életem, ha itt maradok. Valamilyen szinten biztosan boldogabb lettem volna, ha az egész családom körülvesz. Kanadában csak mi voltunk. A mi családunkban nagyon szorosak a kötelékek, de fantasztikus lett volna délutánonként a nagyimmal és nagynénéimmel lenni. Szerettem volna az ő közelségükben élni, úgy nőttünk fel, hogy szinte alig ismertük egymást.”
Ez 11 éves koráig tartott, mikor visszatért Liverpoolba, hogy nagynénijénél, Mai Bradbury-nél lakjon Wavertree-ben, és elkezdhesse végre megvalósítani az álmát és színésznővé váljon. 1968 szeptemberében Kim apukája, Dennis beíratta lányát a Szt. Edmund kollégiumba a Princes Park-on. Több mint egy év elmúltával Kim kelletlenül visszatért Kanadába.
“Ez volt az első színházi élményem. Nagyon sok barátom volt Liverpoolban, akikkel sok időt töltöttünk együtt és nagyon sokat nevettünk. Nagy, izgalmas város volt. Mikor apukám értem jött, hogy visszavigyen Kanadába, emlékszem, minden este azért imádkoztam, hogy visszamehessek Liverpoolba. Elmesélte, hogy a testvéreimnek mennyire hiányzom, és tudtam, hogy ez a helyes döntés, de mégis annyi mindent adtam fel. Imádtam a Szt. Edmund’s-ban lakni, és nem akartam itt hagyni a barátaimat és a családomat sem.”
Hírneve ellenére, Kim tartja a kapcsolatot Merseyside-i rokonaival is.
“Mióta a filmet múlt héten bemutattuk, nem tudtam beszélni velük, mert eléggé nagy volt a kavar. De Anyukám mesélte, hogy látták a filmet, és mindenkinek tetszett. Nem is akarták elhinni, hogy ennyire népszerű.” “Egy jótékonysági rendezvényre jövök a hónapban Angliába, remélem, eljutok északra is. Annyi minden megváltozott Liverpoolban, az egész belváros gyönyörűen néz ki. Legutóbb, mikor itt voltam, emlékszem, felhívtam Paul O’Grady-t, aki egy nagyon kedves barátom, és megkérdeztem, hová vigyem a nénikémet vacsorázni. Szeretek a Lewis’s és az Adelphi környékén autózni, mert ezek olyan helyek, amikre még anyukám is emlékszik, és szeretek a Marks & Spencerbe is benézni a nénikémhez, aki ott dolgozik.” “Nagyon közel állok a szüleimhez. Apukám, Dennis nagy atlétika bajnok volt, itt Liverpoolban. Most, idősebb korában is csodás a memóriája. Emlékszik még azokra a helyekre Liverpoolban, ahová kiskorunkban vitt minket a testvéreimmel, mint a Sefton Park, Claremont Road, Wavertree, ahol ő is élt, szóval Liverpool egészen különböző részeiben is eligazodom.”
Kim, aki állítása szerint szinte már rokonságot érez az itteni akcentust beszélőkkel, ő maga is belekezd akcentussal beszélni, hogy jobban érzékeltesse, miről is van szó. Nevetve meséli:
“Apukámnak jóval erősebb akcentusa van, mint anyukámnak. Imádom az akcentust, egyszerűen fantasztikus. Apa nagyon büszke liverpooli származására, nagy Liverpool drukker. Már mindenféle cuccot összevásároltam neki, úgyhogy Liverpool sálban, Liverpool párnán ülve nézi a meccseket, Liverpoolos bögréből iszogatva.”
Kim anyukája, Shane, aki Vancouver közelében él, szintén sok mindent tanított Kimnek a városról.
“Megfigyeltem, hogy a liverpooli nők hihetetlenül erősek. Anyukám apa nélkül nőtt fel, a nagymamája nevelte fel.” “Annak ellenére, hogy a családom Kanadába költözött kiskoromban, párszor azért visszajöttünk volna Liverpoolba, mert anyukámnak annyira hiányzott. Csodálatos élményei fűződnek a városhoz.”
Kim tovább mesél:
“Anyu imádta a filmet, csodásnak találta. Csak egy 10 órai vetítésre tudott elmenni, ami neki már eléggé későn van, mivel 79 éves, de így is kiöltözött, és a sógornőjével, Morgan-nel és más barátaival együtt nézte meg. Mesélte, hogy mikor hazaért, pont egy késő esti kanadai műsor ment, amiben szintén én voltam, úgyhogy fent maradt, hogy azt is megnézze, és csak nagyon későn feküdt le aludni.”
Kim a liverpooli FACT mozi pártfogója, ami partit rendezett a film premierjének tiszteletére, amin több száz, kiöltözött vendég vett részt. És, hogy mit is gondol Kim arról, hogy a város hogyan reagált a filmre?
“A nők csinosan felöltöznek egy kemény munkával eltöltött hét után, hogy egy kis időt a barátnőikkel töltsenek, csak úgy, mint mi a filmben. Fantasztikus arra gondolni, hogy a liverpooli csajok is ezt csinálják. Pár éve kértek fel, hogy legyek a FACT pártfogója. Nagyon boldog voltam, mert elképesztő egy szervezet.”
Majd tovább folytatja:
“Óriási nagy dolog, hogy a város Európa Kulturális Fővárosa idén. Liverpool egy csodás város, és a valaha volt legnagyobb kikötő is Európában. Büszke vagyok, hogy innen származom. Amikor hazajövök, igazi kötődést érzek, különösen az itteni emberekhez, imádom a humorukat.”
És mivel a tengerentúli telefonbeszélgetésünk végén vidám “ta-ra, ta-ra”-val köszön el tőlem, egyértelmű, hogy ő sem vesztette el liverpooli humorát.

Forrás: Forrás:Liverpool Echo

Értékelje ezt a cikket!.

A cikket még nem értékelték

Ön szerint milyen?.