Hogy lesz olvasóból író valaki?
Az olvasás csodálatos dolog. Ha megfelelően nyitott szívvel és lélekkel olvasol, csodálatos világ tárul fel önmagadon belül, az olvasottakon átszűrődve, mint szivárvány a páracseppeken át. Egészen 18 éves koromig nem szerettem olvasni. Olyan ember vagyok, aki eredményorientált, és számomra az olvasás egy olyan tevékenység volt, aminek nincs eredménye.
Csak ülök a könyvvel és hol a cél? Sokkal szívesebben ültem le a zongorához, hiszen a játék értelme a muzsika, a szépen, magukat egymás után billegető hangok teszik a koronát az erőfeszítésre. 19 éves voltam, amikor egy nehéz perióduson mentem át és rengeteg kérdésre kerestem a választ. Akkor akadt a kezembe az első önfejlesztő könyv, a Mars és Vénusz sorozat egyike. Az volt az a pont, ahol a fájdalom és a kérdésekre való görcsös válaszkeresés vezetett el az önfejlesztő irodalomhoz.
Melyik a fontosabb életedben, az olvasás, vagy az írás?
Nem tudnám eldönteni, van-e rangsor, mert mindkettő mást jelent számomra. Az olvasás mára a szokásommá vált és rettenetesen hiányzik, ha napok maradnak ki nélküle. Mára a részemmé vált. Az olvasás az egyik - ha nem az egyetlen - hatékony eszköze az önfejlesztésnek. Olyankor magaddal beszélgetsz és erősíted az önmagaddal folytatott kommunikációt.
Az írás ezzel szemben nem létszükségletem. Abban segít, hogy kifejezzem az érzelmeimet és ez a fajta "szublimáció" felszabadít a boldogságot és személyes fejlődést gátló berögződésektől. Új perspektívát ad, hiszen leírva minden szó másképpen viselkedik. Az írás hatalom, az olvasás is. Hatalom, mert önmagadat hódíthatod meg általuk és az eredmény önmagáért beszél.
Melyek azok a könyvek, amelyek segítenek, vagy segítettek téged eddig?
Fő kérdéseim mindig is a párkapcsolat, a család, benne a női-férfi szerepek és típusok voltak. Ebben meglepő módon nem a romantikus regények segítettek. A Mars és Vénusz sorozaton kívül Allan Pease könyvei voltak nagy hatással rám, Gary Chapman, Martha Friedmann:
Félelem a sikertől, a klasszikus Dale Carnegie sorozat, és természetesen a kihagyhatatlan Sorskönyv és az Emberi játszmák. Nehéz volt ezeket olvasni? Hát persze! De nagyon megérte! Volt, hogy nem bírtam egy oldalon továbbjutni, mert könnyekkel küszködtem. Olvasás közben nem csak az a fontos, amit olvasol, hanem az is, hogy a gondolatok milyen hatással vannak rád. Mire inspirálnak, mire jössz rá egy-egy példa vagy eset kapcsán? Ráismersz-e valamiben a saját életedre? A felismerésekkel képes vagy-e szemben nézni? Vagy csak leteszed a könyvet és azt mondod, "jó könyv volt..." ?
Melyiket választanád? Regény, vers, vagy önfejlesztő könyv?
Mindenképpen az önfejlesztő könyvet választanám, bár a verseket is imádom. Azokat nem tudnám órákig olvasni. Azokon elmélkedni kellene, az pedig akkor jó, ha van, kivel beszélgetni róla. Az önfejlesztő könyv tükör. Sokan nem szívesen néznek bele, mert fáj, amit látnak. Pedig a tükör mögött van a valóság és az igazi önmaguk.
Milyen a jó könyv?
Amit nem lehet letenni. És kész.
Marie Clarence önmagáról…
Marie Clarence néven jelent meg 2009-ben első két könyvem, a Ha nő a nő, Férfi a férfi? címen Mindkettőben az egyenlőség és a nő - férfi helyes definiciója iránti szenvedélyes harcom nyert teret. Az egyenjogúsággal nem csak a nők kaptak új szerepkört, a férfiak szerepei is jócskán megváltoztak és ezeknek a hatása a jelenlegi 60 %- os válási arány. Felháborít!
" Ha van egy forradalom, amit nem tudsz megállítani, állj az élére!" - tartja kedvenc mondásom, mely az utóbbi hat évemet végigkísérte. Rá kellett döbbennem, hogy a család, a nő, anya, férfi, apa fogalmak nem csak számomra jelentenek kérdést. Sokan magától értetődőnek vesszük ezeket a szavakat, pedig az, hogy milyen jelentéstartalommal párosítjuk, az csak rajtunk múlik. Ettől függ az egyén boldogsága, hiszen nőként élni nem nyilvánvaló, férfinak lenni nem egyértelmű. A változásért tenni kell és a munka önmagunkon kezdődik.
Szeretettel,
Marie
www.marieclarence.com
