A Heti Világgazdaság az utolsó Nabokov-mű kiadásának kapcsán gyűjtött össze néhány olyan irodalmi művet, melyenek megjelenését szerzője a megírás után megtiltotta, nem támogatta vagy akár meg is semmisítette a kéziratot. Ennek ellenére azok ma már a világirodalom klasszikusai és bestsellerei között szerepelnek. Hogy Nabokov The Original of Laura című műve a hallhatatlanok sorába kerül-e még nem tudhatjuk. A közvéleményt mindenestre megosztja ez a mű, melyről a szerző úgy rendelkezett, égesse el felesége. Ám nem így történt...
Vergilius, Aeneis:
Végrendeletében meghagyta, hogy „tökéletlen” eposzát égessék el, ám Augustus császár ezt megtiltotta.
Giovanni Boccaccio, Dekameron:
A feltehetőleg 1353-ban befejezett novellagyűjteményt a szerző azért akarta tűzre vetni, mert egy pap elkárhozással fenyegette meg a klérust gúnyoló írások miatt. A végzetes döntést barátja és pályatársa, Francesco Petrarca akadályozta meg.
Kazinczy Ferenc, Az áldozó és A tanítvány című versek:
A költő 1809-ben elégette, mert tökéletlennek tartotta őket, és a napóleoni háborúk zűrzavarában attól tartott, hogy vele valami történik, a költemények pedig ebben a formában jelennek meg. Egy évvel később rekonstruálta a verseket.
Nyikolaj Gogol, Holt lelkek:
Az 1842-ben megjelent első részt követően belekezdett ugyan a regény második részébe, ám annyira elégedetlen volt vele, hogy a fejezetek többségét elégette, még 1852-ben, a halála előtti napokban is ezzel foglalatoskodott. A műből csak töredékek maradtak fenn.
Jules Verne, Öt hét léghajón:
A kiadók sorra visszautasították, ezért az író tűzre akarta vetni a kéziratot, ám ezt a felesége megakadályozta. Végül 1862-ben kiadták, és Verne a regénnyel befutott.
Franz Kafka, A per, A kastély:
Halála előtt az író barátját, Max Brodot utasította, hogy semmisítse meg kéziratait, ám Brod kiadatta írásait, köztük A pert (1925) és A kastélyt (1926).
Füst Milán, Feleségem története:
A négyezer oldalas regényt a szerző saját bevallása szerint alaposan meghúzta, és a felesleggel befűtötte fürdőszobája kazánját. 1942-ben végül egy négyszáz oldalas változat jelent meg.
Mihail Bulgakov, A Mester és Margarita:
„A kéziratok nem égnek el” – szól a szállóigévé lett mondat a regényben, melynek több fejezetét az író a sztálini titkosszolgálattól tartva elégette, majd emlékezetből újraírta. A befejezetlen, több változatban létező művet felesége adatta ki 1966-ban.
