Eric Clapton a rock igazi élő klasszikusa, aki nem csak zenei képességeiről, hanem együttműködési készségéről is híres. Steve Winwooddal, egy másik legendával akkor találkoztak először, amikor az a Spencer Davis Groupban játszott a hatvanas évek derekán, majd a Traffic-ben vált még ismertebbé. A Cream feloszlása után, 1969-ben Clapton és Winwood részvételével alakult meg a rövid életű Blind Faith. A csapat mindössze néhány hónapos, de így is emlékezetes ténykedése miatt számít jelentős eseménynek, amikor nagy ritkán találkozik a két kiváló zenész.
A több mint két órás koncertanyag kezdetén mindketten gitáron játszanak, remek közös szólókat is produkálva, s itt még Winwood karakteres éneke dominál. A kísérő zenészek nagyjából Clapton állandó csapatából kerültek ki. A nyitás után Buddy Milesnak ajánlják a Them Changes-t. Winwood előadása nem marad el a legendás énekesé mögött, majd igazi hangszeréhez a Hammond orgonához ül a Forever Man-ben, melyet Clapton hosszú évek után ismét a régi zenésztárs kíséretében énekelhet. Ekkor kezd érezhetően forrósodni a hangulat, amit egyre fokoznak a blues-os, és régi nóták. Winwood zongorán is „virít”, például a Glad-ben, miközben a gitár király Clapton hathúrosával uralkodik, s mindebből remek dzsemmelések is kikerekednek. Szinte egybe kezdenek folyni, és sorjáznak a klasszikus nóták.
Időnként az emlékező beszélgetésekből is bevágtak rövid, oda illő részleteket a koncert számai elé. A kissé nagyobb lélegzetű darabok az anyag közepére kerültek. A No Face, No Name, No Number szép balladájában ismét Winwood-é a főszerep, de aztán Clapton repertoárjából következik egy pörgősebb darab, amit Winwood hasonló karakterű Split Decision-je folytat. A ráadáslemezen is hallható akusztikus Johnson blues után a már említett Ray Charles klasszikus, majd a Hendrix-nóták következnek igazi finálé hangulatban. Ez a hangulat összességében jó háromnegyed órás végkifejletként marad fenn, remek szólókkal, improvizációkkal, hol lélegzet visszafojtva és finoman, hol a blues-rock nemes hagyományaihoz méltó keménységgel. Winwood ekkor már ismét gitárral a nyakában énekel.
Egyébként mindkettőjük járt már Magyarországon: Steve Winwood a Traffic fénykorában, szinte csodaként lépett fel 1968-ban a budapesti Kisstadionban, míg Eric Clapton épp az újra találkozás előtt, 2006-ban adott nálunk emlékezetes koncertet. Talán jelképes is, hogy egyedül az amerikai közönség láthatta ezt az újra találkozást élőben, hisz a Blind Faith rövid karrierje során ott adta legemlékezetesebb koncertjeit. A felvételek idején zajlott turnéjukat még idén nyáron is megfejelték egy ottani koncert sorozattal, tulajdonképpen ennek beharangozója volt ez a kiadvány. Segítségével ismét bejárhatja muzsikájuk az egész világot, s jelképesen együtt is újra eljutnak hozzánk.
