Kip-kop kopogok
Út a boldogság és a boldogulás felé
Léteznek ma már olyan öngyógyító és önfejlesztő módszerek, amelyhez nem kell segédeszköz, kémiai szer. ,,Csak” tudatossá kell válnunk, mert ezzel oldható a sokat emlegetett megbomlott energiaegyensúly, megszüntetésre váró energiablokkok.
Ha tényként fogadjuk el, hogy egyensúlyunk megbomlása a negatív gondolatok, emlékek hatásának köszönhető, akkor az Érzelmi feloldás technikája (EFT) hasznunkra válhat. Ez a módszer több hatásmechanizmusával (kopogtatós akupresszúra, autoszuggesztio, neuro lingvisztikus programozás) szabaddá teszi az energiaáramlást és élénkíti az energiakeringést.
Aki próbálta, az biztos tudja, hogy a „csak” tudatosság, a legnehezebb emberi képességek egyike. Érdemes mégis megpróbálkozni vele, akár az EFT, akár a NMT, azaz az Új Mágikus Terápia kapcsán. A módszerről és technikáról Győri Judit könyvíró, tréner mesélt.
Mintha egy másik létező valóság lenne mindaz, amit az Új Mágikus Terápia (NMT), az Érzelmi Feloldás Technikája (EFT), vagy akár a Ho’oponopono kínál. Kik azok, akik rátalálnak erre a tudásra és ezekre a segítő technikákra?
Ahány félék vagyunk, annyiféle valóságot élünk meg. Ugyanaz a személy, esemény, helyzet, körülmény, másként hat mindenkire. Talán inkább egy másik szemlélet az, ami elvezet ahhoz a tapasztalathoz, amelyre a tudás épül. „A tudás hatalom”. Amit mindenki magában hordoz, csak nem tudunk vele mit kezdeni, amíg nem tapasztaljuk meg az igazságot, hogy a kincstár mi vagyunk, saját magunk. Valamikor bezárult ez az ajtó, és az idevezető utakat gátak torlaszolják el. Azok, akik rátalálnak ezekre a segítő technikákra, már sejtik az igazságot! Tudják, hogy: „az igazság és a nagy válaszok mindig nagyon egyszerűek”.
Miben rejlik a módszerek és gondolatrendszerek hatékonysága?
A válasz, mint mindig, most is nagyon egyszerű. Mi emberek is, a Mindenség, a nagy egész részeként, energia vagyunk, fizikai formában.
A Mindenségnek egyetlen feladata van: egyensúlyban tartani az örökké mozgó energiát.
Minden negatív érzés oka a test energiarendszerében bekövetkezett egyensúlyfelbomlás. Amikor testünk energiarendszere elveszíti egyensúlyát, egy gát, egy blokk, egy rövidzárlat keletkezik testünk elektromos energiarendszerében, ami elzárja az energiaáramlás útját. Az energiaegyensúly felbomlás a negatív gondolat/emlék hatására jön létre. Nincs más dolgunk tehát, mint szabaddá tenni az energiaáramlás útját, megszüntetni a blokkot, a gátat, a rövidzárlatot, vagyis megszabadulni az érzelmi tehertől. Az energiaegyensúly megteremtése megdöbbentő érzelmi feloldódást és mélyreható fizikai gyógyulást eredményez.
Ezen módszerek hatékonysága abban rejlik, hogy segítségükkel szabaddá téve az energiaáramlás útját, megteremtjük az energiaegyensúlyt, és testünk képes lesz betölteni vele született feladatát: meggyógyítja önmagát.
Az írásokat és honlapokat böngészve annyira hatékonynak és egyszerűnek tűnik fejlődni, vagy akár gyógyulni ezek által. Min áll vagy bukik a dolog?
Min áll? - Önmagunk feltétel nélküli szeretetén és elfogadásán!
Min bukik? - A megbocsátásra való képtelenségen, és az ego várakozásaihoz való görcsös kötődésen.
Belső harmónia, egészség, divatos frázisok. Beszélünk róla, de kevesen jutunk el ebbe az állapotba. Van ötlete miért?
Mert az emberek félnek! Nem mernek felelősséget vállalni saját magukért, világukért. Másoknak akarnak megfelelni, másoktól várnak jóváhagyást a szeretet, az elismerés, és a megbecsülés reményében. Az ember elveszítve saját szerethetősége hitét, testi egészségét és lelki épségét áldozza mindezért.
Milyen út vezetett ezekig a tapasztalatokig? Miként lett a pedagógusból tréner?
Az Élet útja. Ami nagybetűs! Bekapva buzgón sok csalit, a hiábavaló küzdelem tükörképeként megtapasztalt szomorú valóságom az, ami rávezetett arra, hogy a létezést, a szeretetet nem lehet erőfeszítéssel elérni.
Miként lettem tréner? Számomra ez is egyfajta pedagógia.
A gyermekek maradtak, hiszen létezik a Csoda-tanoda. Hol tévedünk legnagyobbat a gyerekeinkkel kapcsolatban? Melyek a mai szülők legnagyobb hibái, de említsük azért az erényeket is.
Rögtön, az elején tévedünk! Amikor mi magunk ingatjuk meg gyermekeink hitét az emberi elme végtelen természetében, hogy a Jólét természetes állapotunk, és igenis lehet szeretni őket csak úgy! Feltétel nélkül, teljes pozitív elfogadással. A legnagyobb tévedésünk az, hogy valamivé akarjuk nevelni gyerekeinket, nem valakivé! A legjobbnak, a legtöbbnek akarjuk őket látni, a legjobb eredményt várjuk tőlük mindenben, a legjobb iskolába akarjuk őket járatni, miközben elfojtjuk egyéni értékeiket, nem engedjük kibontakozni! Küzdeni tanítjuk, ahelyett, hogy segítenénk megtalálni azt a tevékenységet, ami örömöt okoz számára, mert az örömmel végzett munka nem okoz semmiféle nehézséget. Nem arra ösztönözzük gyermekünket, hogy, keresse meg mi az, ami számára az örömök forrását jelenti, amivel másokon is segíthet, mi az, amivel már elképzelése pillanatában a világ javára szolgál!
A család a legszorosabb kötelék az ember életében. Így van ez kezdettől fogva. A család, a szülő, egy gyermek számára az éltető talajt jelentő világ, legyen az bármilyen, ragaszkodik hozzá. A szülő szeret! A maga módján mind! Apa is és Anya is csak egy van! Ki ítélheti meg? Kit lehet hibáztatni valamiért? Egy problémában, két kérdés merül fel az, hogy ki a felelős valakiért, vagy valamiért és ki vagyok én? Mi a fene folyik itt? Ki tudja, hogy mi történt teremtésünktől kezdve, hogy milyen történéseket hordozunk rezgéseinkben? Olyan sokfélék vagyunk, ami az egyiknek erény, az a másiknak hiba. Ami nekem küzdelem, az másnak mindössze némi erőfeszítést jelent. Ki ítélhet hát meg engem, szülőt?
