Ez volt az első Coelho könyvem. Hirtelen felindulásból vettem meg,
gondolván, annyira sikeres író, biztos jó könyveket ír. A győztes egyedül van
borítója szimpatikus volt, úgyhogy hazavittem.
Vegyes érzéseket hagyott bennem a könyv, annak ellenére, hogy
olvasmányos, és csak úgy pörögtek a lapok a kezeim között.
Jól megszerkesztett, szeretem, ha az egymástól teljesen idegen
szereplők útja találkozik a történetben. Na de miért is van a győztes egyedül?
Igor, az orosz milliárdos a Cannes-i Filmfesztiválra utazik volt
felesége, Ewa után, aki már egy világhíres divattervező felesége. Igornak egy
napja van, hogy tudassa szerelmével, bármit hajlandó megtenni azért, hogy
visszakapja, akár univerzumokat is képes elpusztítani érte. Az univerzum pedig
egy fiatal lány, akinek szerető szülei vannak, barátja, munkája, egészen addig,
amíg Igorral nem találkozik. Mert a férfi elpusztítja őt, és már soha nem
lesznek gyermekei, unokái, az unokáinak utódai, soha nem lesz családanya, és
nem hoz a világra újabb kis univerzumokat.
Vagy egy fiatal rendező lány, aki minden energiáját, pénzét, tehetségét
beleölte egyetlen filmbe, és azért érkezik Cannes-ba, hogy a legnagyobb
filmforgalmazóval találkozzon. Neki ez az egyetlen esélye van kitörni, és
bekerülni a Szuperosztály tagjai közé. Minden kockára tesz, de sajnos
találkozik Igorral. A történet egyre jobban felgyorsul, és míg az orosz férfi”
ámokfut” volt feleségért, megismerjük azt a világot, amit mindenki lát. Látunk
a tévében, az interneten, magazinokban, mozikban. Amiről úgy látszik Coelho túl
sokat is tud, részletezve a modellek, a színésznők, a rendezők, a milliárdosok,
a „Szuperosztály” világát. Egyedül itt voltak ellenérzéseim a könyvvel
kapcsolatban. Coelho megragadja az éppen uralkodó nézeteket, nem hoz újat,
hanem leírja feketén fehéren, sztereotípiákkal megtűzdelve ezt a miliőt,
amelyről a legtöbb átlagember álmodik. A könyvet olvasva pedig ez az átlagember
megnyugszik, hogy jobb neki a tisztes középszerűségben, mert ez a világ hazug,
álnok, felszínes és magányos. Ráadásul a következetéseket nem maga az olvasó
vonja le, mert Coelho leírja helyettünk, hogy mit gondoljunk.
Ettől eltekintve szépen megszerkesztett mű, a szereplők
jellemábrázolása is rendben van, az már csak bónusz, hogy tényleg érdekelt, mi
is lesz a vége.
És hogy miért van a győztes egyedül? Azt hiszem, ezt könyv nélkül is
könnyen el tudja képzelni mindenkit, Paolo Coelho pedig igazán tisztességesen
végigjárja a témát.
